Réka szüléstörténete 2017.07.30.

Most kaptam az örömhírt Rékától, aki a párjával szülésfelkészítőt végzett nálunk, hogy nem rég megszületett a kislányuk, Adél. Nagyon köszönöm, Réka, hogy megosztottad a szüléstörténetedet! Nagyon örülök, hogy ennyire szuperül sikerült!!! :) Én is azt gondolom, hogy a szerencsések közé tartozol, akik gyorsan tudnak szülni :) Ezt persze még fokozta, hogy nagyon ügyesek voltatok a pároddal :) Örülök annak is, hogy az Uzsoki is fejlődik szülészet tekintetében. A magzatvíz vizsgálat is beindíthatta egyébként a szülést. És kismamák, akik szeretnétek gátvédelemmel szülni, tényleg meg csinálni kell az összes tennivalót, amit a gátvédelmes szüléshez tanítok, hogy valóban elkerülhessétek a gátmetszést. Sok boldogságot kívánonk! Jól szopizó, jól alvó babát :)

"Szia Éva!

Megszületett július 18-án kislányunk, Adél. Az Uzsokiban szültem, és szerencsére egy abszolút pozitív élmény volt, csak hogy rácáfoljak az Uzsokis félelmekre :).

A szülés aznapra volt kiírva, én reggel elég csalódottan mentem CTG-re, mivel semmi jelét nem éreztem, hogy be fog indulni a szülés. Már két hete egy ujjnyira nyitott mehszájam volt. Aztán az orvosom nem volt bent aznap, de mivel az ügyeletes műtött épp, csak délután mentem vissza magzatvízvizsgálatra. Eléggé fájt a vizsgálat, de tiszta volt a víz. Hazafelé görcsölgettem. Aztán 5-6 óra tájban erősebb görcsök jelentkeztek a simák között, és valahogy nem múltak, akármilyen pózt vettem fel, vagy lezuhanyoztam, fürödtem. Lemértem a gyakoriságukat, 4-5 percesek voltak! A férjemnek bizonytalanul mondtam, hogy ez lehet hogy az, be kéne menni a kórházba, de lehet, hogy hazaküldenek. Bementünk 7-8 körül, 3 ujjnyi, papírvékony méhszáj! Hívták az orvosomat.

Hivatalosan 21:45kor vettek fel, az orvosom is beért. Elindultunk a szülőszobára, én pedig a kontrakciók alatt a lassú ki- és belégzésre próbáltam koncentrálni.

A vajúdó pozíciókra már semmi idő nem maradt, egyből irány a szülőszék. Tetszett, hogy barátságos volt a szoba, félhomály. Ctg megint felkerült, nemsokára pedig burokrepesztés történt. Egyáltalán nem éreztem, a férjem aztán hamar ott volt mellettem, közben csak a szívhangon feszengtem, amikor lement időnként 80-ra.. de azt mondták nem probléma. A széket kértem, hogy állítsák fel, mert döntve nagyon rossz volt a kontrakciók alatt. Se oxitocint, se fájdalomcsillapítót nem kaptam (nem is került szóba). Időnként magunkra is hagytak, aztán kérdezgették, érzem-e a székelési ingert. Amikor már erősebben éreztem, megkezdődött a kitolási szakasz, nekem mondjuk ugyanúgy fájt, mint a kontrakciók. Az elején még bénáztam, rövideket nyomtam, de aztán abszolút belejöttem, a szülésznő és az orvos is segítettek benne.

A gátmetszést nem úsztam meg, megpróbáltak olajozni, bár bevallom otthon én sem végeztem rendesen a masszázst.

A baba nagyon pontos volt, 23:56-kor érkezett. A férjem el is vágta a köldökzsinórt, aztán egy kicsit rámtették, de muszáj volt leszívni a sok nyákot. A férjem elmehetett a nővérrel, majd nem sokkal rá a varrás közben visszakaptam a picit és később az aranyórát is megkaptuk a félhomályban.

Igazán emberségesen bántak velem, a dokim azt mondta, nekem muszáj többször szülnöm :).

Igazából nem tudom, minek köszönhetem ezt a gyors és könnyű szülést, ittam a málnalevél+palástfű teákat, jógáztam mikor időm engedte, gátizomtornáztam esténként, de lehet hogy tényleg csak szerencsés vagyok.

Hát ez a mi szüléstörténetünk.
Üdv,
Réka"



Kövess minket a Facebook-on!